Várady Zsolt radostyáni lelkész verseiből saját fényképekkel. Kattintson a képre!
GYÓGYÍTANI KÜLDTÉL, URAM
Gyógyítani küldtél, Uram,
Kötözni súlyos sebeket,
Igédet bíztad rám,
Hogy hidessem azt,
S gyógyítson szent szavad.
De haszontalan szolgád voltam én,
Nyomomban nem gyógyult a seb,
Olykor nőtt a fájdalom,
S még vérezőbb lett a seb.
Pedig Te gyógyítani küldtél, Uram.
De Igéd szavát szám erőtelen rebegte,
Nem érezte, mily nagy az ereje:
A mustármagnyi hit, melyet szül,
hegyeket mozgat meg.
De a hegyek mozdulatlan meredtek,
S nem gyógyultak a sebek.
Ó, bocsáss meg, mindenható Úr,
Engedetlenségem bűnömül ne ródd.
Fogd meg kezem, ragadd meg lelkem, vezess engem.
Az Ige, mit rám bíztál hirdetni
Bátran zengjen ajkamon,
S gyógyítson szent szavad
Nagyon, de nagyon!
...hogy végre gyógyuljanak a sebek
S mozduljanak a hegyek.
Hiszen Te gyógyítani küldtél, Uram,
Kötözni súlyos sebeket.
Ha bölcs akaratod rám bízza
Gyógyító szent szavad,
Engedd hirdetnem, nem mint haszontalan,
De engedelmes gyermeked, azt!
(Porecs-Parenzo, 2006. augusztus 23.)
